Féléves Könyves Kiakadás Tag

1. A legjobb 2015-ös olvasmányod.

Abigail Gibbs - Vacsora a vámpírral ( Borzalmas a borítója, de egek imádtam ezt a könyvet!)

2.Legjobb folytatás, amit 2015-ben olvastál.

Sarah J. Maas - Éjkorona

3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél.

Colleen Hoover - Reményvesztett

4. Legjobban várt friss megjelenés az év második felére.

Sarah J Maas - A tűz örököse ( Nem tudom, hogy pontosan mikor jön ki, de határozottan a legjobban várt könyv)

5. Legnagyobb csalódás.

Lauren Kate - Kín (Már az első részért se rajongtam..)

6. Legnagyobb meglepetés.

Kimberly Derting - Eskü (Atyaisten, imádtam!)

7. Kedvenc új szerző (debütáló vagy számodra új).

Kresley Cole. Nem rég olvastam a Méreghercegnő című könyvét és csak ajánlani tudom mindenkinek.:)

8. Legújabb könyves szerelem.

Kaspar Varn. *-* (Abigail Gibbs - Vacsora a vámpírral)

9.Legújabb kedvenc karakter.

Celaena Sardothien. Imádom, imádom és imádom.

10. Egy könyv, amin sírtál.

Kettő volt ebben az évben, amin sírtam: Markus Zusak - A könyvtolvaj és Lauren Oliver - Mielőtt elmegyek. És bekönnyeztem a Rachel Van Dyken - Egyetlent és a A. Meredith Walters - Utánad a sötétbent. 

11. Egy könyv, ami boldoggá tett.

Monty Roberts - Shy Boy

12. Kedvenc filmes adaptáció, amit az idén láttál.

James Dashner - Az útvesztő

13. Kedvenc értékelés, amit idén írtál.

Abból a kettőből, amit eddig írtam, a Tizenhárom okom volt.:)

14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál (vagy kaptál).

 K. A. Tucker - Tíz apró lélegzet. Annyira szeretem ezt a borítót.:D

15. Melyik könyveket szeretnéd elolvasni az év végéig?

Szerintem azt másnapig sorolhatnám, de elsősorban azokat, amik a molyos oldalamon a kívánságlistámon vannak és még nem olvastam őket.:) http://moly.hu/tagok/brigitta-cseho-kovacs/kivansaglista

J. L. Armentrout - Obszidián

Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.Aztán a srác megszólalt.Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…

Rengeteg ember ajánlotta nekem ezt a könyvet, de valami különös okból kifolyólag sosem vettem kézbe. (Talán a borító miatt, egek szerintem szörnyű). Szóval egyszer még is elhatároztam, végül is - gondoltam - egy próbát megér! Azt kell, hogy mondjam abban a pillanatban, hogy elolvastam az első két oldalt, beleszerettem. Sok könyvet olvastam már, de ennyire intenzíven még egyik sem hatott rám. Iszonyatosan kevés idő alatt olvastam el, és az írónő teljesen belopta magát a szívembe. Különc írásmódjával elképesztő karaktereket hozott létre, az egész könyv rettentő vicces, mindig rejlik benne itt-ott egy előtt poén. Magukról a karakterekről annyit, hogy remekül fel vannak építve. Kicsit talán elfogult vagyok, miközben ezt írom, hiszen a kedvenc könyvem, de tényleg úgy gondolom, hogy ez a könyv remek. Akció dús, ugyanakkor van benne egyfajta romantika, bár számomra azok voltak a kedvenc részeim, mikor a két főszereplő legszívesebben széttépte volna egymást. Jókat derültem rajtuk ilyenkor.
Daemon Black tipikusan az a pasi, akiről minden fiatal tinédzser lány álmodik. Hiszen kitudna ellenállni egy beképzelt, sokszor bunkó, ugyanakkor hatalmas szívű rosszfiúnak? Egyszerűen imádtam, bár az elején voltak pillanatok, mikor úgy gondoltam, hogy belenyúlok a könyvbe és elevenen megfojtom, de a végén mindig kárpótolt egy-egy elejtett kedves szóval. Katy szerintem az a női karakter, akit mindenki imád. Talpraesett, erős. Nem kis nyivákoló kislány, aki megrémül egy kis akciótól. Nem szereti, ha megvédik, ugyanakkor képes kiállni saját magáért és a szeretteiért. Ezt rettentően becsültem benne.
Továbbá nekem nagyon bejött ez az egész ufós sztori. Igaz az ember nem sokszor botlik ilyen történetbe, és normális esetben nekem nem is jönnek be, de ez annyira jól megcsinált történet, hogy lehetetlen nem az egekig dicsérni.
Plusz nagyon bejött, hogy az írónő a könyv végén megajándékozott minket néhány Daemon szemszögéből megírt részlettel.

Összességében: 5/6 :D
Borító: 5/1 - Nekem egyáltalán nem jön be, és szerintem Pepe Toth nem jó választás Daemonnek :( Maga az egésznek a hangulata nem adja át azt az élményt, amit a könyv nyújt.
Kedvenc szereplő: DAEMON. - Katyt is imádtam, de kétségkívül Daemon viszi a könyvet a hátán.
Kevésbé kedvelt szereplő: Ash és a testvérei. Nagyon nem voltak szimpatikusak.

Sarah Fine - Sanctum

Fülszöveg: A tervem: Bejutni a városba. Megtalálni Nadiát. Kijutni. Egyszerű.
Egy hete a tizenhét éves Lela Santos legjobb barátnője megölte magát. Ma, mivel a búcsúztatási szertartás félresiklott, Lela a paradicsomba találja magát, és egy óriási, elkerített várost néz a távolban - a poklot. Senki nem megy át saját jószántából az Öngyilkos Kapukon egy olyan helyre, amit beborít a sötétség és hemzseg a lecsúszott teremtményektől. Lela azonban nem akárki. Ő eldöntötte, hogy megmenti legjobb barátnője lelkét, még akkor is, ha ezzel feláldozza örök, síron túli életét.Miközben Lela megpróbálja megtalálni Nadiát, elfogják az Őrök, ezek az óriási, nem éppen emberi lények, akik a város sötét, végtelen utcáin járőröznek. Túlságosan is emberi vezetőjük, Malachi minden tekintetben különbözik tőlük, egyet kivéve: halálos hatékonyságát. Malachi tud valamit, amit Lela nem: a sötét város nem a legrosszabb hely, ahova kerülhet az ember.


Már a prológusnál tudtam, hogy igen! Végre egy nekem való főszereplő! A könyv elején Lela egy javítóintézetből szabadul, ahova azért került, mert megverte a nevelőapját, aki rendszeresen zaklatta. Lela megpróbált öngyilkos lenni, azonban sikerült megmenteni, de magával hozza a pokol egy darabját, amik kisértik őt álmában. Egy szörnyű, félelmekkel teli helyet lát, ahova nem akar többé visszamenni. Amikor azonban legjobb barátnője Nadia öngyilkos lesz, Lela eldönti, hogy legyőzve saját félelmeit megmenti Nadia lelkét. Lela-t szinte azonnal elfogják az Őrök, de nem semmi túlélű ösztönről tesz bizonyosságot, amíg a börtönben van. Az egyik őr meg is ölné, ha nem jönne képbe Malachi, az Őrök vezetője. Másodszorra is igen, végre! Malachi veszélyes, halálosan hatékony, mégis van egy emberi oldala, amit Lela hamar kiismer. Tudja, hogy csak Malachi segítségével találhatja meg Nadia-t és maradhat életben. Mert igen, a pokolban is meg lehet halni, méghozzá nem a jobbik fajta halállal. Miután Lela majdnem kinyíratja magát egy Mazikin hordával, Malachi vállalja, hogy segít neki megkeresni a barátnőjét.

Valahogy imádtam ezt a Fine által alkotott sötét várost, a fura és sajnálatraméltó lakóival. Nem az a megszokott tucat könyv, hanem egy jól felépített, képzeletbeli világ. Tetszettek a váratlan fordulatok, a harc jelenetek. Bár voltak benne kisebb logikai hibák, néhol kicsit sok volt a szerelem, picit sziruposra is sikerült, de senki sem írt még tökéletes könyvet. :)

Összeségében: 5/5
Borító: 5/3 - Ha borító alapján döntöttem volna, lehet nem veszem meg
Kedvenc szereplő: Lela, Malachi, Ana
Kevésbé kedvelt szereplő: Nadia - A legjobb barátnője alászáll érte a pokolba, ő meg csak nyafogni tud..

13 okom volt

Fülszöveg: Clay Jensen semmit sem akart tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt - gondolta -, magával kellett volna vinnie a titkát. Aztán Hanna hangja közölte Clay-jel, hogy az ő neve is elhangzik a kazettákon és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért. Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat... és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét.


Ez a könyv mély nyomot hagyott bennem, mikor olvastam. Volt, hogy be kellett csuknom, mert nem bírtam tovább olvasni. Jay Asher fantasztikusat alkotott már elsőre. Olyanoknak ajánlom, akik tudnak azonosulni egy kicsit szomorúbb történettel is, egy szomorú lánnyal.

A főszereplő Hannah Baker, egy egyszerű lány, egy egyszerű iskolában - egészen addig, míg öngyilkos nem lesz. Ez a tipikus társadalom egy példája - mindenki azt hiszi, hogy minden rendben, míg meg nem történik a baj. Sok embertől hallottam, akik olvasták, hogy ezek hülye okok a halálra, ezért nem kellett volna megölnie magát. Hát. Hannah nem kimondottan az okok miatt hal meg, hanem azoknak a következményei, egybefonódásuk miatt. Barátai ellene fordulnak, mindenki kihasználja, úgy kezelik, mintha egy senki lenne és elvesznek minden apró örömöt az életéből. Így már rosszabbul hangzik, ugye? Nem lát más kiutat ebből az egészből. Clay, aki szerelmes volt Hannah-ba, mióta meglátta megkapja a kazettákat és nem érti, hogy miben járult hozzá Hannah halálához. Érdekesség, hogy őt jobban sajnáltam a könyvben, mint Hannah-t, hiszen ő marad itt válaszokat keresve, a miérteken gondolkodva. Pedig ő nincs is rajta a listán. Ő az egyetlen , aki miatt Hannah eddig kitartott. Clay az egész könyvben magát okolja, hogy mennyire szeretett volna segíteni ennek a lánynak és nem jön rá, hogy valójában már segített. Azzal, hogy ő emberszámba vette Hannah-t.

Megrázó, könnyekre fakasztó könyv a való életről, az iskolában folyó szünet nélküli megalázásról és arról, hogy az emberek mindig túl későn jönnek rá, hogy mit tettek a másikkal és hogy mit veszíthetnek el.

~      ~     ~     ~     ~     ~     ~     ~     ~     ~     ~     ~                                        

Borító: Az egyik kedvenc borítóm, imádom
Kedvenc szereplő: Clay
Kedvenc jelenet: Amikor Clay a saját kazettáját hallgatja
Kedvenc idézet a könyvből: 

"Nem mehetsz vissza a múltba, ahhoz, ahogy a dolgok voltak. Amilyennek gondoltad őket. Minden, amid igazán van... az a most."

"Nem menekülhetsz el magadtól. Nem dönthetsz úgy, hogy többé nem nézel magadra. Nem dönthetsz úgy, hogy kikapcsolod a zajt a fejedben."